Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Kezdő pipás

Kezdő pipás

Filterrel vagy filter nélkül?

2014. október 02. - (újra)kezdő

Egyszer eljön az igazság pillanata, amikor színt kell vallani: filterrel vagy filter nélkül? Gyakorlatilag minden pipásnak ezzel kellene kezdenie, ha nyilvánosan véleményt formál egy-egy dohányról. Hiszen a filter nemcsak a kondenzátumot fogja fel és a káros anyagokat – na jó, azok egy részét – szűri, hanem az ízeket is tompítja, alakítja. Ráadásul az sem mindegy, milyen típusú filter befolyásolja az ítéletünket. Így hát én is kénytelen vagyok előrukkolni vele: filterrel. Méghozzá aktív szenessel. Ebben valószínűleg semmi meglepő nincs, ez a standard felállás minálunk (különösen mivel a piacon lévő pipák többsége szűrős, a filterek többsége pedig aktív szenes). Persze mondanom sem kell, én ehhez a standard felálláshoz is némi kacskaringóval jutottam el.

Tovább

Hol szerezzük be a pipadohányt?

A kérdésre a válasz sajnos korántsem annyira evidens, mint amilyennek elsőre tűnik. Mert persze cipőt a cipőboltból, dohányt a dohányboltból… De milyen pipadohányokat találunk a hazai trafikokban? A helyzet minden túlzás nélkül elkeserítő: míg a nálunk szerencsésebb országokban – és nemcsak az Egyesült Királyságban vagy Dániában, hanem Közép-Európában is – hihetetlenül széles paletta várja e hobbi művelőit, addig a magyarországi választék szűk és egyoldalú.

Tovább

Mennyire legyen száraz a dohány?

Erre a kérdésre az aromás dohányok kapcsán már utaltam az előző bejegyzésben, de természetesen nem csak azok esetében jelentkezik. A Samuel Gawith flake-ek például – még az ízesítés nélküliek is – közismerten igen nyirkosak, így csak hosszabb szellőztetés után szívhatók rendesen. Vagyis egy nem aromás dohány is lehet „szószos”, mert más dolog a top dressing (ízesítő szirup) és más a casing (no, erre nem találtam jó magyar megfelelőt, ezt használják a kezeletlen dohány nyerseségének tompítására, különböző típusú dohányok „összebékítésére”, lásd erről bővebben itt).

Tovább

Aromás vagy "natúr" dohányok?

Ez a kérdés látszólag csupán egy a kezdő és a haladó pipást egyaránt foglalkoztató számtalan – alapvetően örömteli – dilemma közül. Hogy mégis a legelső posztok egyikében foglalkozom vele, az annak köszönhető, hogy engem éppen ennek a megválaszolása lendített át a holtponton, amikor már másodszorra is azon gondolkodtam, vajon nekem való-e egyáltalán a pipázás. Az előző bejegyzésben már kitértem ízérzékelésünk különbözőségére, amire itt azért érdemes emlékeztetni, mert az alábbiakban hangsúlyozottan saját szubjektív meglátásaim következnek.

Tovább

Miért nem egyszerű a pipázás?

A pipázás valójában egyszerű. Legalábbis azokat az alapkészségeket viszonylag könnyű elsajátítani, amelyek a pipa töméséhez, begyújtásához, egy tömés dohány elszívásához kellenek. Erre akkor jöttem rá, amikor újrakezdő pipásként több mint tíz év kihagyás után szinte rögtön sikerült visszarázódnom. Már ami a dolog technikai részét illeti. Annak az elérése, hogy ez a tevékenység többé-kevésbé konstans élvezetet nyújtson, már jóval tovább tartott. Utólag pedig arra is rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg azért tettem félre annak idején a pipát, mert voltaképpen soha nem élveztem igazán a pipázást. Vagyis mégsem lehet annyira könnyű…

Tovább

Hogyan kezdődött?

1996 tájékán kezdtem el pipázni. Zöldfülű bölcsészként bizonyára mindenféle (ál)intellektuális többlettartalmat társítottam a pipázáshoz, ezért határoztam el hirtelen felindulásból, hogy noha addig egy-két szál cigaretta elszívásánál több közöm nem volt a dohányzáshoz, ha törik, ha szakad, pipát fogok vásárolni. Erre, ha jól emlékszem, egy azóta már rég bezárt Király utcai trafikban került sor; új szerzeményemmel – mely visszatekintve meglepően jó választásnak bizonyult – és egy adag dohánnyal felszerelkezve hamarosan az első rágyújtáshoz készülődtem. Nem ment. Próbáltam így is, próbáltam úgy is – sikertelenül. Mivel nem volt kihez fordulnom, elcaplattam a ma is működő, Pipatórium nevű József körúti műintézménybe, ahol félszegen elővezettem a problémámat. A rutinos eladó nem szólt semmit, csak elém tette Király Géza Apropó… pipa című könyvét. Nagyjából ennyi volt az akkor hozzáférhető, a kezdők számára segítséget jelentő szakirodalom.

Tovább
süti beállítások módosítása