Ha valaki pipázásra adja a fejét, viszonylag hamar, már az induló készség – pipa, dohány, filter, pipaszurkáló, pipatisztító – beszerzésekor felmerülhet benne ez a kérdés. Korrekt választ persze nem olyan egyszerű rá adni. A Pipaklub oldalán összeszedték, mennyibe is kerül maga a kezdés: ott 7000 Ft jött ki, és bár némi idő eltelt azóta, ez továbbra sem rossz közelítés. Egy tisztességes Szabó pipára ma is szert tudunk tenni 5000 Ft körül, a pipaszurkáló és -tisztító nem komoly tétel, a filter- és dohányárak viszont kissé elszaladtak időközben. Normális minőségű „pipafüvet” már nemigen kapunk ezer forintért, és mondanom sem kell, nem érdemes a legcudarabb kapadohányokkal kezdeni (de talán folytatni se). Az indulást 8-9000 Ft-ból így is megússzuk – webshopból rendelni kényszerülők hátrányban –, de a költségek döntő része a későbbiekben jelentkezik.
A pipázás ugyanis onnantól lesz igazán költséges, amikor hobbivá válik, és az emberben fellángol a kísérletező kedv, no meg a gyűjtőszenvedély. Az előbbi a pipadohányok terén jelentkezik, és nem könnyű elkerülni: eltart egy ideig, mire megtaláljuk a nekünk kedves dohányt, ráadásul nem sokan állnak meg egyetlen fajtánál, típusnál. Ha meg is van a két-három kedvencünk, előbb-utóbb úgyis új kalandokra vágyunk, és minél többféle dohányt ismerünk meg, úgy formálódik az ízlésünk is, újabb kipróbálnivalók felé hajtva bennünket. Persze bármennyire is utánaolvasunk egy adott blendnek, ízlések és pofonok különböznek, így semmiféle garancia nincs arra nézve, hogy új szerzeményünk valóban ízleni fog. A kiemelkedő dohányokig vezető utat felbontott, félig szívott paklik vagy dobozok szegélyezik, ami már az 1500-2500 Ft-os sávban is megterhelő lehet, hát még ha egy minőségi kategóriával feljebb, a 3-4000 Ft-os dohányok körében kalandozunk.
A gyűjtőszenvedély a pipák irányából leselkedik ránk, bár ennek sem kell jelentkeznie ahhoz, hogy ne álljunk meg egyetlen darabnál. Hiszen ha rendszeresen pipázunk, máris szükségünk lesz még egy példányra, hogy az első szellőzni tudjon, ráadásul a különböző dohánytípusok külön pipát igényelnek, ha el akarjuk kerülni az ízek kakofóniáját. De ne szépítsük: a pipások többsége elsősorban nem gyakorlati megfontolásokból, hanem lelkesedésből vásárol újabb és újabb pipát, itt pedig valóban a csillagos ég a felső határ. Persze kevesen engedhetik meg maguknak, hogy prémium gyökérből készült freehand-csodák közül szemezgessenek, de arra érdemes felkészülnünk, hogy pipássá válásunk előrehaladtával egyre könnyebben racionalizáljuk, miért is van szükségünk még egy pipára. Végül sok kicsi sokra megy alapon eljön az a pillanat, amikor azzal kell szembesülnünk, hogy ha részletekben is, de egészen csinos kis összeget költöttünk ártatlannak indult szenvedélyünkre.
Vannak trükkök, amelyekkel visszafoghatjuk a költségeket, de ezek nagy részét nem tudom jó szívvel ajánlani: ilyen például a filterek többszöri felhasználása vagy a már említett olcsó, silány minőségű pipadohányok vásárlása. Ha valaki szeretne kicsit túltekinteni a szűk hazai dohánykínálaton, és ezért kénytelen külföldi weboldalakról vásárolni, annak eleve 8-12 eurós árakkal kell számolnia. Itt csak a postaköltségen tudunk spórolni, ha egyszerre nagyobb tételt rendelünk, de ez máris jelentősebb összeg egyszerre történő beinvesztálását feltételezi. Összességében tehát a dohányon csak azzal tudunk fogni valamennyit, ha mértékkel pipázunk, aminek egyéb előnyei is lehetnek. Továbbá, mint az élet oly sok más területén, itt is kiaknázható a közösségben rejlő potenciál, hiszen nemszeretem dohányainkat akár el is cserélhetjük, külön fórum is van erre. (Ez kifejezetten hasznos kezdeményezés, bár úgy alakult, hogy én még nem próbálkoztam ezzel, inkább továbbadtam, ami nem ízlett.)
A pipavásárlásnál szintén csak az önmegtartóztatás segít, már amennyiben ezt a pénztárcánk nem intézi el automatikusan helyettünk. Ha pedig mindenképpen újabb pipára van szükségünk, akkor érdemes alaposan körülnézni. Megfelelő trafikból sajnos kevés van, de az internet a pipás számára is rengeteg lehetőséget tartogat: külföldi weboldalról még nem rendeltem ugyan, de hazairól már igen, egészen barátságos árakon. (Ez persze némi kompromisszumkészséget feltételez; nyílt titok, hogy az egyik ismert online pipabolt azért forgalmaz nyomott árakon bizonyos darabokat, mert kisebb minőségi kifogások merültek fel velük szemben. Ez nem jelenti azt, hogy kifejezetten hibásak lennének, inkább egy kis rizikófaktort csempész a kedvező árképzés mellé. Tapasztalatom – és a fórumozók benyomásai – alapján úgy tűnik, a határeseteket lehet kezelni.) Bátrabbaknak ott vannak még a használt pipák is mondjuk az eBayen, de nekem nem sikerült megbarátkoznom ezzel a gondolattal, vagy máshonnan közelítve: kellő érzék híján nem mozgósít a pipafelújítással járó kihívás.
Összességében tehát a pipázás nem olcsó mulatság, különösen ha minőségi módon akarjuk űzni. De mint minden, ez is nézőpont kérdése. A magam részéről úgy vagyok ezzel is, mint a pipázással járó egészségügyi kockázatokkal: érdemes más káros szenvedélyekkel összevetni. Míg a cigarettázás során valóban elfüstöljük a pénzünket, addig pipásként kis iparművészeti remekekkel gazdagodunk, melyek hűséges társként kísérnek el bennünket hosszú éveken, sőt akár egy élet át. S ha már annyiszor emlegettem a borok iránti rajongásomat, hadd hozzam elő még egyszer, beismerve: az az egy-két palack minőségi bor, ami egy jó dohány árából kijön, hipp-hopp lecsúszik egy vagy két este alatt. Innen nézve pedig már nem is olyan magas egy kellemesen végigfüstölt óra fajlagos költsége.
