Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Kezdő pipás

Hogyan válasszunk pipát?

2014. október 07. - (újra)kezdő

Ha valaki követte az eddigi bejegyzéseket, annak feltűnhetett, hogy noha már sok mindenre kitértem, alig ejtettem szót magáról a pipáról. Ez nem teljesen véletlen: egyszerűen kevés tapasztalatom van ezen a téren. Nem mintha túl kevés pipám lenne (sőt a kelleténél talán több is van, erre még vissza fogok térni a későbbiekben). Ahhoz azonban, hogy az ember értő ítéletet formálhasson a pipákról, hosszú évek felhalmozott tudására van szükség. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne – megint csak hangsúlyozottan szubjektív – véleményem a fenti kérdésről.

Azzal kezdem, hogy miről nem tudok nyilatkozni. Soha nem volt se cserép-, se csutkapipám, se tajtékom, de még tajtékbetétes pipám se. Pedig az utóbbi nem haszontalan jószág, különösen a kezdeti kísérletezések időszakában, hiszen a tajték nem veszi be az ízeket-illatokat, mint a briar, így bátrabban lehet váltogatni benne a különböző dohányokat. De mit tegyek: a tajtékbetétes darabok soha nem vonzottak, nekem a gyökérpipa a pipa, és punktum. Elismerem, vannak megalapozatlan meggyőződéseim, amelyek nem feltétlenül bizonyulnak helyesnek, és minden bizonnyal ez is közéjük tartozik. Talán ez is változik egyszer, de egyelőre kizárólag a „klasszikus” pipákért tudok lelkesedni. Azokért viszont annál inkább, mondhatni olthatatlanul.

Valószínűleg ebben rejlik a pipaválasztás kulcsa is: melyik pipás ne érezte volna már, hogy egy-egy gyönyörű darabot egyszerűen birtokolnia kell? Meglátni és megszeretni itt is egy pillanat műve, és nem valamiféle racionális döntés eredménye. Persze az érzelmek fellángolását követően ésszerű korlátok is jelentkeznek, úgy mint a pipa ára, valamint esetleges kisebb-nagyobb hibái. Az előbbivel többnyire nehéz mit kezdeni – hacsak nincs nagyon jól eleresztve az ember –, az utóbbi faktor viszont éppen abban az esetben veszélyes, ha a pipa ára kedvező. Én vettem már hirtelen felindulásból kissé felülfúrt pipát, és még azt se mondhatnám, hogy sok bajom van vele, de biztosan eljön majd az az idő, amikor ez a tapasztalatok tükrében ifjúkori ballépésnek fog tűnni.

Ahhoz, hogy a legtriviálisabb buktatókat elkerüljük, ott a bőséges szakirodalom. Arra viszont, hogy a pipa valóban jóízű lesz, összhangba kerül a hozzá választott dohánnyal, nem „követ el” semmit, ami lehűtené kezdeti lelkesedésünket – nos, erre nincs előzetes garancia. Ezért sem zárkózom el az online piparendeléstől; bár a pipa közvetlen kézbe vétele nagyon sokat számít, és jómagam különösen szeretem a trafikokban való böngészgetést, szerelembe esni azért a képernyő előtt is lehet, és néha éppen egy webshopban találja meg az ember a megfelelő darabot. (Én eddig egy hazai weboldalról rendeltem, és volt már reklamációm is, de végül korrekt módon kezelték. Igen jó áron kínált, tehát vélhetően nem tökéletes példányokra csaptam le, amiben nyilván van némi rizikó, de így most két olyan pipám is van, amit máskülönben nem engedhettem volna meg magamnak.)

Ha a pipaválasztás szubjektív műfaj, és nincs garancia a sikerre, akkor nyugodtan hagyatkozhatunk a megérzéseinkre. Nekem legalábbis ennek megfelelően alakult a gyűjteményem. Teljesen kezdőként nem gondoltam volna, hogy valaha is megtetszenek a robosztusabb formák; a legelső pipáim a klasszikus billiard-vonalról kerültek ki. Aztán amikor elkezdtek az angol keverékek érdekelni, az a kattanásom lett, hogy ehhez az ízvilághoz a bulldog típusú (részemről: bent bulldog), illetve rhodesian pipák illenek. Azt sem hittem volna, hogy valaha is fogok rusztikolt-homokfúvott pipát venni, és nagy általánosságban most sem vonzódom ez iránt a megközelítés iránt, az aktuális kedvencem mégis egy fekete, rusztikolt – bár némi fényes felülettel is rendelkező – darab. Ez utóbbihoz a következőképpen jutottam hozzá: az interneten észrevettem egy nekem nagyon tetsző pipát, de drágállottam. Amikor betévedtem az egyik kedvenc trafikomba, mit ad Isten, ott várt egy ahhoz meglehetősen hasonló, de még izgalmasabb pipa, valamivel kedvezőbb áron, látványos hiba nélkül… Természetesen meg kellett vennem, aztán a bejáratás során már nem igazán értettem, mi is magyarázta ezt a nagy „kellést”. Már-már ott tartottam, hogy bevallom magamnak, kissé elhamarkodottan döntöttem – ami vélhetően így is volt –, de a pipa egyszer csak „megtalálta” a hozzá illő dohányt. Azóta ez a szívem csücske, és bárkinek el tudnám magyarázni, miért ez volt a tökéletes választás. De valójában az egész mélyén nem más rejlik, mint a hirtelen, megmagyarázhatatlan fellángolás.

Így még azt sem tanácsolhatom teljes őszinteséggel, hogy alaposan gondoljuk végig a dolgot, és rágjuk meg magunkban, hogyan is leszünk képesek hosszú távon együtt élni az adott pipával. Azt hiszem, egyetlen ide vágó tapasztalatom van, amit érdemes megfontolásra javasolnom. Kezdőként, majd újrakezdőnként is úgy éreztem, jó lenne egy kisebb űrméretű pipa, rövidebb pipázásokhoz; a füstölésre szánt egy-másfél órát ekkor még túl hosszúnak találtam. Mindkétszer vettem egy-egy kisebb kazánterű darabot, és ezek azok a pipáim, amiket bár látványra szerettem, sosem nyújtottak igazán nagy élményt. Jól ismert jelenség, hogy a tömés vége nem mindig ízlik annyira; nos, ezekbe mintha csak a tömés vége fért volna bele. Rá kellett jönnöm, hogy a kis fejű pipák haladóknak valók, a kezdők meg jobban teszik, ha elfogadják: a pipázás időigényes elfoglaltság. Inkább azt érdemes kitanulniuk, mitől lesz az az egy-másfél óra minél élvezetesebb.

Végezetül egy dologról szintén nem tudok érdemben nyilatkozni, ezek pedig a kifejezetten minőségi pipák. Amikor újrakezdtem a pipázást, és belelendültem a gyűjtésbe, arra jutottam, hogy inkább veszek több pipát kedvező áron, mint keveset drágán. Ez nem jelenti azt, hogy beérem a legolcsóbb pipákkal, inkább a jó ár-érték arányra utazom (már amennyire ez belőhető). Számszerűsítve: a pipáim többségét tízezer forint felett vásároltam, de húszezer forint alatt. Így nem tudom, mit tartogat egy hatvan- vagy nyolcvanezer forintos pipa, abban viszont biztos vagyok, hogy az általam ismert árkategóriában is lehet kifejezetten esztétikus, szerethető darabokat találni, amelyek nem mellesleg remek füstölési élményt nyújtanak. Főleg ha türelmesek vagyunk hozzájuk…

A bejegyzés trackback címe:

https://kezdopipas.blog.hu/api/trackback/id/tr486764751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.