Látszólag bagatell kérdésnek tűnik, pedig korántsem az. Az előző bejegyzésben utaltam arra, hogy újrakezdőként egy ideig a közterületi dohányzással együtt járó rendszeres zarándoklatra kényszerültem, így tapasztalatból tudom, milyen az, ha az ember nem tud elkortyolgatni…

Amikor 2012-ben újrakezdtem a pipázást, azzal kellett szembesülnöm, hogy gyakorlatilag sehol sem tudok zárt térben füstölni. Lakásban, különösen a sajátomban már kezdő koromban sem gyújtottam rá – mármint pipára –, de akkor még bármelyik vendéglátó egységben lehetett…

Minél több pipánk van, annál valószínűbb, hogy még több lesz. Bár ebben a képletben is találunk ismeretleneket – a pipás pénztárcájának vastagsága, házastársának tűrésküszöbe stb. –, mégis igen nagy az esélye, hogy a mi esetünkben is ez a törvényszerűség…

Ha valaki követte az eddigi bejegyzéseket, annak feltűnhetett, hogy noha már sok mindenre kitértem, alig ejtettem szót magáról a pipáról. Ez nem teljesen véletlen: egyszerűen kevés tapasztalatom van ezen a téren. Nem mintha túl kevés pipám lenne (sőt a kelleténél talán több is…

Egyszer eljön az igazság pillanata, amikor színt kell vallani: filterrel vagy filter nélkül? Gyakorlatilag minden pipásnak ezzel kellene kezdenie, ha nyilvánosan véleményt formál egy-egy dohányról. Hiszen a filter nemcsak a kondenzátumot fogja fel és a káros anyagokat – na jó, azok…