Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Kezdő pipás

Miért nem egyszerű a pipázás?

2014. szeptember 18. - (újra)kezdő

A pipázás valójában egyszerű. Legalábbis azokat az alapkészségeket viszonylag könnyű elsajátítani, amelyek a pipa töméséhez, begyújtásához, egy tömés dohány elszívásához kellenek. Erre akkor jöttem rá, amikor újrakezdő pipásként több mint tíz év kihagyás után szinte rögtön sikerült visszarázódnom. Már ami a dolog technikai részét illeti. Annak az elérése, hogy ez a tevékenység többé-kevésbé konstans élvezetet nyújtson, már jóval tovább tartott. Utólag pedig arra is rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg azért tettem félre annak idején a pipát, mert voltaképpen soha nem élveztem igazán a pipázást. Vagyis mégsem lehet annyira könnyű…

Szerintem a pipázást alapvetően két dolog nehezíti. Az egyik, hogy hiába tanuljuk meg a szükséges fogásokat, ha nüansznyi dolgokon elcsúszik az egész. Más lenne a helyzet, ha nem volna ilyen kevés pipás, és lenne kitől kérdezni, lenne kitől ellesni a fogásokat. Persze ma már ott vannak a fórumok, ahol akár anonim módon is kérdezhetünk, és az ember mindig rájön, hogy a környezetében azért mégiscsak akad, aki pipázik, akár olyanok is, akikről nem is sejtette volna. Én mindenesetre – talán lustaságból, talán azért, mert azt hittem, már úgyis tudom, amit kell – nem kérdeztem. Így magamnak kellett rájönnöm, mik azok a nüanszok, amelyek a meggyújtott dohány már-már kötelességszerű elszívását (hiszen a meggyújtott dohányt elméletileg végig kell szívni…) és a kellemes kikapcsolódást nyújtó pipázást – pipázgatást – elválasztják egymástól.

A másik nehézség az, hogy az emberek különböznek. És itt nem pusztán az ízlésbeli eltérésekre gondolok, hogy például valaki szereti-e az édes vagy a kesernyés ízeket, hanem valószínűleg maga az ízérzékelésünk is különböző (a testünk kémiájától, a száj pH-értékétől, ki tudja még mi mindentől függően). Ezek nem feltétlenül hatalmas különbségek, de azért számítanak. Jómagam például nagyon szeretem a bort, régebben eléggé tudatosan kóstoltam, így a „laikusokkal” szemben nem gondolom, hogy a borkóstolás valamiféle sznob humbug lenne. Igenis van egy objektív tartomány, amin belül egészen konkrét ízjegyeket ki lehet érezni a borból, és ebbe bele lehet tanulni, rá lehet vezetni a kevésbé gyakorlott – a borokat talán még nem is ismerő – kóstolót. De itt is akadnak egyéni különbségek, nem is kicsik: vannak, akik sokkal differenciáltabban éreznek ízeket (és illatokat, ami az ízérzékelés meghatározó eleme!), jobban képesek asszociálni azokat. Persze nem lehet mindenki master of wine, miközben azt se felejtsük el hozzátenni, hogy mint a világon minden, némi tudatos gyakorlással – bizonyos határok között – az ízérzékelés is fejleszthető.

Ezek a különbségek azonban a kezdő pipás – vagy legalábbis egyes kezdő pipások – szempontjából meghatározóak lehetnek. Meglehetősen lelombozó ugyanis azokat a beszámolókat olvasni, amelyek a jól bejáratott pipa gyönyöreiről értekeznek, az egyes dohányokból kiérezhető ízeket sorolják, ezen zamatok milyenségét és arányait latolgatják. A kezdő pipás tapasztalatai ettől fényévnyi távolságra vannak, a pipának főként dohányíze van, jobb esetben kellemes, rosszabb esetben még csak nem is az. Nem különül el a bejáratott és a nem bejáratott pipa, nem „jön” a whisky, a vanília íze, semmi sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ez könnyen kedvét szegheti a pipázással ismerkedőnek, különösen ha viszonylag sok kísérletezés után is ezt érzi – az már más kérdés, hogy talán éppen azért kísérletezett annyit, kissé kapkodva, már-már kétségbeesetten, mert az élményei sehogy se akartak megfelelni annak, amiről másoknál olvasott.

Nem is kell, hogy megfeleljenek. Elképzelhető, hogy a „hiba” a mi készülékünkben van, pontosabban a „készülékek” különbözőségében. Egyfelől az ízlésünk is eltérő, másfelől lehet, hogy egyszerűen nem úgy vagy nem olyannak érezzük egy adott dohány ízét, mint mások. (Nekem legalábbis erre kell gondolnom az aromás dohányok kapcsán, de erről a kérdéskörről később részletesebben is írok majd.) Ez nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnánk másoktól, különösen ami a dolog technikai oldalát, a fentebb említett nüanszokat illeti. Abban viszont, hogy rájöjjünk, mitől ízlik igazán a pipa, és milyen is az, amikor ízlik, magunkra vagyunk hagyva. És talán jobb is így, nem kell folyton másokéhoz mérnünk a saját tapasztalatainkat. Kísérletezzünk türelmesen, magunkkal szemben is, és biztosan nem marad el az eredmény. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom…

És hogy miért fektessen ennyi munkát az ember egy olyan tevékenység elsajátításába, ami se nem különösebben hasznos, se nem trendi, se nem egészségbarát? Magam sem tudom, de mindent összevetve mégis azt kell mondanom, hogy megéri.

A bejegyzés trackback címe:

https://kezdopipas.blog.hu/api/trackback/id/tr56702833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagyon Kezdő 2014.09.23. 21:14:54

Szia!
Nagyon örülök a blogodnak, gyakorlatilag ugyanezen megyek keresztül én is - nagy élvezettel olvasgattam a különféle dohányteszteket, meg pipás teszteket és a saját pipámban/pipáimban gyakorlatilag még csak elvétve éreztem hasonlótó.
Remélem, hogy ez átbillen - már vannak erre utaló jelek... - nekem eddig az jött le, hogy pipázni könnyű, az ízeket élvezni azonban... na az valami egészen más.
Már megesett, hogy egy-egy szippantásnál éreztem valami íz félét:) Hátha egyre gyakoribb lesz :)
Szóval gratula a bloghoz, rendszeresen olvasom majd ! :)

(újra)kezdő 2014.09.23. 22:25:00

@Nagyon Kezdő: Már megérte belevágni a blogírásba :) Az a gyanúm, hogy ha nagyon beleolvasta magát az ember a témába, egy időre érdemes félretenni a teszteket. Különösen az aromás dohányoknál várja az ember a konkrét ízeket, és nem (pont azok) jönnek... Ahogy a harmadik posztban említettem, nekem egy latakiás dohánnyal jött el a fordulat, talán mert ott nem tuti finomságokat vártam, hanem "kemény" dohányízt, ezzel szemben egész összetett dolgokat tapasztaltam. Persze ez sem egyedül üdvözítő, ráadásul a latakia illatát (szagát?) eléggé átveszi a pipa, ami akkor gond, ha mégsem jön be. Majd írok más hasonló tapszatalatról is, csak nem akarok mindent egyszerre lelőni :)