Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Kezdő pipás

Kezdő pipás

Hány pipánk legyen?

2014. október 10. - (újra)kezdő

Minél több pipánk van, annál valószínűbb, hogy még több lesz. Bár ebben a képletben is találunk ismeretleneket – a pipás pénztárcájának vastagsága, házastársának tűrésküszöbe stb. –, mégis igen nagy az esélye, hogy a mi esetünkben is ez a törvényszerűség érvényesül.  A kezdő pipásnak azért kell több pipa, mert még keresi az igazi dohányt, a haladónak pedig azért, mert megtalálta, sőt többet is talált, és ezek némelyike saját, „dedikált” pipát igényel. Az előző bejegyzésben gyakran alkalmaztam a szenvedély metaforikáját a pipaválasztás vonatkozásában, ez a vonzalom azonban nem követel monogámiát. A pipa hűséges társ, de nem várja el tőlünk ugyanezt a hűséget, akár azt is jól tűri, ha hosszabb időre félretesszük egy újabb szerzemény kedvéért.

Hogy hány pipánk legyen? Nem tudom, azt viszont igen, hogy a kezdő pipás egyszerre érzi úgy, hogy túl kevés és túl sok pipája van. Nálam legalábbis régóta ez a helyzet, méghozzá voltaképpen a pipáim számától függetlenül. Egyfelől mindig akad olyan dohány, amely nem illeszkedik a meglévő pipáink íz- és illatvilágához – vagy nem annyira illeszkedik, mint amennyire szeretnénk –, esetleg nem akarunk „beáldozni” egy adott dohányra szépen beállított pipát. Vagy egyszerűen ismét rábukkanunk egy ellenállhatatlan darabra, ahhoz pedig igazán nem nehéz ideológiát gyártani, hogy miért is van égető szükségünk egy újabb pipára. Pipából tehát egyszerűen nem lehet elég. Másfelől viszont az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy adott esetben túl sok is lehet belőlük.

Ezt megint csak a saját példámmal tudom megvilágítani. Újrakezdőként a régi pipáimmal – szám szerint hárommal – próbálkoztam, de hamar úgy éreztem, túl sokféle dohányt szívtam belőlük anno, túl „szakszerűtlenül”, ezért jobb tiszta lappal indulnom. Vásároltam tehát egy pipát, majd nem sokkal később egy újabbat, ezúttal kifejezetten kis kazánterűt (amiről később megállapítottam, hogy nem volt a lehető legszerencsésebb választás). Ezekből aromás dohányokat szívtam, amik nem igazán ízlettek, ezért újabbal és újabbal próbálkoztam. Tudván azonban, hogy egy pipában nem lehet büntetlenül nyakra-főre váltogatani a dohányokat, kénytelen voltam még egy pipát venni. Ezt már Mac Baren Scottish Blenddel járattam be, ami viszont szintén nem győzött meg – valószínűleg éppen a bejáratási fázisnak köszönhetően, mert később eléggé megszerettem. Ez volt az a pont, amikor talán (újra) fel is hagytam volna a pipázással, ha nem találkozom az Artisan’s Blenddel és ennek révén a latakiás keverékekkel (de erről korábban már részletesebben is írtam).

Innentől nem volt megállás a lejtőn. Hiszen egyrészt végre rájöttem a dolog ízére, másrészt viszont újabb és újabb ízekre akartam „rájönni”. Az artisanos pipám mellé kellett még egy, amiből további angol keverékeket szívhatok, utána még egy a nem ízesített, de nem is latakiás dohányokhoz. A következő pipámat Mac Baren No. 1. Virginiával járattam be, és nem is mentem tovább, annyira elvarázsolt a tiszta virginia – többé-kevésbé természetes – édessége. Úgyhogy a virginia-burley blendekhez újabb pipa kellett, és volt, amibe meg csak úgy beleszerettem. Összességében majdhogynem kéthavonta lett új pipám, mígnem a számuk már a tízet közelítette.

Egyfelől persze boldog ember, aki ezt megengedheti magának – és otthon is meg tudja magyarázni, miért pipákra költ egyéb, látszólag jóval hasznosabb dolgok helyett –, másfelől ennek a helyzetnek is vannak hátulütői. Először is az embernek kissé ambivalenssé válik a saját pipáihoz való viszonya: a tegnapi kedvencet ma újabb váltja fel, holnap azt egy még újabb, aminek a tükrében a korábbi talán nem is tűnik annyira jó választásnak. Másfelől, és ez nagyobb probléma, egy pipája mindig bejáratás alatt van, amit pedig már bejáratott, kitapasztalt, azt sem tudja igazán kiélvezni, nincs rá elegendő ideje, alkalma. (Főleg ha nem pipázik túl sokat, de erről majd később.) Végezetül eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy annyi pipát vett két év alatt, amennyit tíz év alatt kellett volna. De mit fog így csinálni az elkövetkezendő években? Ne adj’ Isten nem vesz több pipát?

Persze ez sem megoldhatatlan helyzet. A magam részéről szilárdan elhatároztam, hogy egy darabig valóban nem veszek új pipát. Inkább igyekszem kiélvezni azokat, amik vannak, hiszen már szinte minden elképzelhető dohányvariációhoz akad megfelelő darabom. Virginia, va-per, va-bur, enyhén vagy hangsúlyosan latakiás keverék, esetleg ötletszerű visszarándulás az aromák világába? Nem probléma. Csak nehéz elképzelni, hogy az ember csukott szemmel járjon, vagy hősiesen ellenálljon, amikor szembe jön vele az egyszeri, kihagyhatatlan, számára elrendelt példány…

Mindenesetre ha most kezdeném, és hideg fejjel tudnék gondolkodni, először két pipát vennék. Az egyikből aromás dohányokat szívnék, a másikból virginiát, ami önfegyelemre szoktat, már ami a pöfékelés tempóját, erősségét illeti. Utána vennék egyet a latakiás irány megismerésére, és esetleg még egyet virginia-perique keverékekhez. Így meglenne az a négy pipám, ami a nagykönyvben meg van írva, hiszen ezek azok a fő dohánytípusok, amelyeket nem célszerű egymással keverni. Az így megvetett alapokon később már szépen, tudatosan lehetne tovább építkezni.

Mindezzel csupán néhány bökkenő van. Először is a pipaválasztás, mint arról már írtam, meggyőződésem szerint nem racionális folyamat, inkább utólag racionalizáljuk. Másodszor ez akkor működne jól, ha a kipróbálni vágyott dohányokhoz is könnyen hozzá tudnánk férni – de hol kapni itthon például va-pert? Végezetül pedig az az igazság, hogy tényleg ez legyen a legnagyobb problémája az embernek. Mármint hogy túl sok pipája van. Én speciel nagyon tudom szeretni ezt a (túl) sok pipát...

A bejegyzés trackback címe:

https://kezdopipas.blog.hu/api/trackback/id/tr336776831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása